A Fülöp Noémi Enikő felhasználó összes verse >>>
Elvesztett lélek
Meg sem születtél,
tudtam, hogy jönni fogsz.
Hamar elmentél,
mert nem tudtam, hogy itt vagy.
Nem vigyáztam rád,
pedig akartalak nagyon,
minden bűnöm bánom már,
csak újra megkaphassalak.
Telnek az évek,
nem múlik a fájdalom,
nincs olyan nap,
melyben nem tiéd a gondolatom.
Reméltem, egyszer visszatérsz,
erre vágytam én,
akkor kettőnk lelke összeér,
és együtt leszünk TE meg ÉN.
Az idő eljárt fölöttem,
nem remélem jöttöd már,
marad a szép emlék és a remény,
hogy azóta boldogítasz mást.
Hiányzol!
