A Katalin felhasználó összes verse >>>
Hajléktalanok imája
Sokszor fázom, sokszor éhezem,
a kezemet, hogy felmelegítsem a zsebembe teszem.
Sokszor félek, sokszor bántanak,
a padon csöndben ülve magányomban téged szólítalak.
Ó Uram nincsen otthonom,
de az életemet érted szívesen feláldozom.
Istenem hallgass meg Jézusom jöjj most el,
szent kegyelmedet a hajléktalanokért kérem.
Fogadj minket irgalmas karjaidba,
ne érezzük magunkat ki szolgáltatva.
Kilátástalan sokszor nehéz az életünk,
de minden egyes új napért hálás a lelkünk.
Zsebembe csak egy fa kereszt áll,
ez az egyetlen vagyonom amitől soha nem szabadulok már,
Te vagy az egyetlen amit szívesen hordozok,
magányos napjaimba csak rád támaszkodhatok.
Emlékezz meg rólunk Uram, hiszen mi is a földön itt vagyunk,
önfeláldozóan a semmiből még is adakozzunk.
Ne feledkezz meg azokról akik az utcán alszanak,
palástoddal boríts be minket hajléktalanokat, hogy a hideg éjjelen ne fázzanak.
