A Molnár Noémi felhasználó összes verse >>>
Ősz
Az eső szitál és megremeg egy levél,
A lelked is megremeg, mert gyötri a sok emlék.
A nap melege csak vendégként kopogtat,
De lelkünk melege elűzi a gondokat.
Borongó szürke ég áll most már felettünk,
Mindent mi szép volt sajnos elfeledtünk,
Hiába volt szép a tavasz s a nyár,
Ősszel aranyba, majd gyászba borul a táj.
Hosszú sötét éjszakák s az otthon melege,
Hiányzik nagyon valaki közelsége.
Visszahozni mi volt már nem lehet,
Hisz az ősz nem a tavaszt hozza, hanem a telet.
