A rigotibor felhasználó összes verse >>>
A feszülethez!
Te ott vagy fenn, én lentről nézlek.
Bár ne látnálak így, könnyes szememmel.
Mikor gyermek voltam, akkor is itt láttalak.
S még most is innen jelzed a jó utat.
Semmi sem változott rajtad, az évek során.
Fejeden van most is töviskoronád.
Két kezed, ugyanúgy tartják a szögek.
Nem mozdulsz.
Te ott vagy fenn!
A kereszt lett otthonod.
A világot innen mozgatod?
Neked nem kell palota?
S cifra ruha sem?
A kereszten függsz, mezítelen!
De Úr vagy mégis, a mi Urunk.
Ha bánt sorsunk, hozzád imádkozunk.
S te adsz szüntelen, segítesz minden emberen.
Úr vagy te, igazi nagy Úr!
Most nem kérni jöttem.
Nagy csokorba vadvirágot szedtem.
Ezt hoztam neked.
Lábad elé szépen leteszem.
S te fentről nézed, méltóságteljesen.
Látod Uram a népem ajánlom neked.
S bár sokan nem hiszik a csodát.
Ez a nép várja a feltámadást.
Szállj le a keresztről jó Uram.
S mutasd népednek az utat.
Szép vagy Uram, a kín sem torzította el arcodat.
Hiába törték csontodat.
Te akkor is Úr maradtál, S én maradok örökké a te hű szolgád!
