A rigotibor felhasználó összes verse >>>
Az üldözött!
Erdők sűrűjében bujdosó!
Nyitott szemmel álmodó!
Ez vagy Te, fájdalmad csendben hordozó.
Fájdalmad nem testi, de annál erősebb.
Ott belül éget, ott nyomja lelkedet!
Körmeid fák kérgébe vájod,
senki sem hallja bús szavad.
Könnyeid sem látja ember,
csupán az erdei vadak!
Földre hullva harmattá válnak könnyeid.
Igaz gyöngyként ragyogva,
az erdőt éltetik.
Nincs ki erőt adjon,
Nem fogja senki remegő kezed.
De érzed, látod a fényt?
A sűrűn is át süt a nap.
s Te bízva bízz, fájdalmad elapad!
