A Korponai Melinda Angéla felhasználó összes verse >>>
Most már így
Bölcsőmet búbánat ringatta,
Félelem, erőszak volt az anyám.
Összetört, elhagyott szívembe’
Nem gyullad fény, vagy csak elvétve.
Találj reám!
Apám vaskeze végzetem lett,
És szeretetét hiába remélem.
Fogd a kezem jó szorosan!
A bajban csak te vagy, tudom pontosan,
De visz a vérem.
A szám néma, de a szívem kiált.
Lehet még szép, közös életünk.
Nem, ahogy te, másképp szeretek.
Csak figyeld meg jól a jeleket,
És jól megleszünk!
Örülök mindig az enyémnek,
És mindig fájni fog, ha távozott.
Egy darabot elvisz a szívemből,
De neked nem jut kevesebb ettől.
Én itt maradok.
Nem olyan leszek majd, mint a tiéd,
De nem is olyan, mint egy idegen.
Két vérből vagyok összegyúrva,
S amit tőled kaptam, sok év múlva
Már egy lesz velem.
Sok év után, ha elmegyek innen
Hálatelt szívvel, mint mások, én is,
Cáfolatul sok aggodalmadra,
Tisztességben, vigyázva magamra
Csak élek mégis.
