A Korponai Melinda Angéla felhasználó összes verse >>>
Reggel
Tompa, hideg fénnyel a szobámba tolakszik,
Ezer csatornán át ordít rám, hogy „kelj fel!”.
„Kelj fel, és járj!”, az ítélet így hangzik.
A bőröm alá lassan bekúszik a Reggel.
A replay gombot kéjes kacajjal megnyomja,
Kínjaim eszerint ismétlésre várnak.
Puha paplansírban bárcsak ott maradva,
Hiába súgom: „én nem kellek a világnak.”
Pedig csak az Éj Úrnőjének köszönheti létét:
Ki álmomban egy buta békát dob hajamba,
Így hozva el nekem az ébrenlét mérgét,
Puha paplansírban semmiképp se hagyva.
Hat óra. Hat perc. Egyszer úgy, de úgy becsapom!
Egy klónt vágok hozzá, azt gyötörje,
Eztán ahhoz kukucskáljon ködös ablakon!
Én meg puha paplansírban maradok örökre.
