A Korponai Melinda Angéla felhasználó összes verse >>>
Önmagammá válás
Fák sűrű lombja integet nekem,
Ha végre-valahára Hozzád megérkezem.
Szívem mutat utat házadig, és ott
Én is tudom már, hogy otthon vagyok.
Védelmező pajzsként fonod karod körém,
Szemed tengerében elmerülök én.
Nem bánt a nagyvilág durva, vad zaja,
Nem sebezhet tán meg többé már soha.
Csipkelődéseid partra rántanak,
De mint szomjas vándor, iszom minden szavad.
Szabad vagyok végre, és Te tettél azzá:
Kiszolgáltatott, de erős bolonddá.
Lehullik az álarc – sima, hófehér, merev -,
Nem játszik a bohóc: most szabadságra megy.
A leplet lerántja, a kalitkát kinyitja,
A boldogság madarát nem hívja ma vissza.
Lágy öled szentélyében nem fáj többé semmi,
Ott tudok csak végre önmagamnak lenni.
Lágy öled sűrű lombja integet nekem,
Mikor végre-valahára hazaérkezem.
