A Korponai Melinda Angéla felhasználó összes verse >>>
Helyzetjelentés 2
Az a helyzet velem, ha már megkérdezted, kérlek,
Hogy éppen élek, éldegélek…
Vagyok, érted?!
Mint egy nagyképű kísértet.
Elsírtam volna neked a minap,
Csak éppen börtönben voltál.
Az ego tartott fogva,
Annak voltál foglya
Nyolc év hat hónapig – azt mondta – legalább.
(Mit követtél el, basszus, ez szörnyű sok idő?!
Nem hiszem, hogy csak nem mostál kezet ebéd előtt).
Bocs, én se figyeltem, beszélőn voltam…
Mit kérdezel?
Hogy a nagyképű kísértet
Miféle furcsa szerzet?
Nahát!
Akkor elregélem a magam baját,
Egyből megérted.
Az egy olyan állat, kérlek,
Hogy kóvályog kábán a nagyvilágban
A legkisebb neszre is halálra váltan,
És mindenki fél tőle, nem szereti senki,
Mert senki nem szeretne hozzá hasonló lenni.
Érted már? Nem? Zombinak mondják a fiatalok.
Azt hiszik, hogy a halál szelétől vacog,
Pedig csak magányos, érted? Nem? Rá se ránts!
Az sem érti, aki miatt… Nem érti senki sem.
Majd csak felfogja már, hogy szemét a világ.
Nem fájlalja itt többé a maga baját.
(Post humus is hálám a performance-ért).
