A Korponai Melinda Angéla felhasználó összes verse >>>
Helyzetjelentés
Megőrizném magam boldogan
Egy jobb életre,
Melyben nem lebegve
Élnék, bizonytalan.
De nincs miért, nincs kiért…
Ki szeretni visszatért,
Elhagyott, lába kélt…
Megmérettetett, mint ama király,
Ki a kézírásos fal előtt feldühödten áll,
Mert a felirat vádirat, tudja már…
S ki még csak eljövend, s megkecsegtet,
Fénysugarat villogtat sötét szívemnek,
S ha be tudja egy csóvával is ragyogni,
Talán hajlandó lesz maradni…
Fogvacogva, görcsös kézzel őrzöm
Két vigyázó, vénséges vén csőszöm:
Az erényt s a reményt.
Féltem őket, mint szeretett nagyapát,
De drukkolok haláluknak, mert jobb lesz odaát.
S mindeközben csak peregnek az évek,
Metronómjául a mindenségnek.
S ha mindaz, amit érzek,
Szobor lenne,
Megmeredve
Absztrakt, kusza káosz benne,
Lepedővel lenne fedve.
S ki sohasem állítanák,
Nem még hogy versben osztanák
Ott, hol minden ócska bölcselet
Megmozgat köveket,
De nem zavarja az életet,
Az megy tovább.
