Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Kovács Szilvia felhasználó összes verse >>>



Halott idill

Én csak szamolgatom a koltsegeket,míg te oszintetlen mosollyal nézel a kanapéról.
Szemedben halványabb szikra lobog, elnyomjak a húsevő, konok gondok.
Én meg gondolkozom, min gondolkozol.
Tudod, ilyenkor mindig jár a fogaskerék... Szeretsz még, vagy csak megtursz és ez elég?
Valamikor a szemed fénye voltam. Most meg minden este ezt hallom :hozd az ételt, szóltam.

Tudom, lelked kopár síkra tévedt, és aki visszahozza, az nem én leszek.
Én már csak vasalom a ruhaid,egyedul csak azon igazitom a göröngyöket.
Számban a cigaretta csonkig ég, tudod, még arról is megfeledkeztem, mi volt köztünk, ami szép.

1 év után mindig tele van a hamutartó, úgyhogy már ki se mosom.
Igaz, csak azóta van ez, mióta gondjaid a vállamon hordozom. De fordítva nincs így.
Mondd, hallasz te engem, mikor a szobában a párnák közé dugom fejem és a nem létező idealomhoz beszélek.?
A sikereimre ő nem irigy, ott van, támogat, véd, ha félek.

Persze, vannak rossz napok, így majdcsak megertem, hogy egy jót és száz gonosz szót kapok.
De aki a kanaperol bambul az te, aki pedig számlákat és érzelmeket rendez, az én vagyok.

To Top