A Székely Erzsébet felhasználó összes verse >>>
Igazából
Igazából mindegy,
A vihar se sodorja,
Ha ennyire fáj tényleg,
Engedd el a múltat.
Igazából nem jó,
Csak romok alatt élünk,
És másokat hibáztatunk,
Pedig sok a vétkünk.
Igazából sok így,
Terheket cipelni,
Életeken át csak,
Semmit nem is tenni.
Igazából lehet,
Hogy mindegy merre megyek,
Úgysem találok soha,
Egyetlen egy lelket.
Igazából elnyom,
Minden és mindenki,
De néha hagyom már ezt,
Mert nehéz már küzdeni.
Igazából fáradt,
És kihasznált a lelkem.
Nincsen bennem semmi,
És nem is kell keresned.
Igazából hiányzol
De várhatom, hogy megértsd,
Feladtam ezt régen,
De tudod ez így nehéz.
Igazából fájt ez,
De annyira szeretlek,
Csak még soha nem álltam ki,
Saját magam mellett.
Nem értem a szavakat,
Te sem értesz engem,
Bárcsak lenne tolmácsom,
Hogy megértsem a lelked.
Nem tudom mit tehetnék,
Csak hidd el nekem kérlek,
Hogy te voltál az egyetlen
Akinek beszéltem.
De már ez se megy, már félek
Nem tudom mért történt ez,
Mindkettőnkben eltört,
Valami még régen.
Csak bár tudnám, hogy milyen,
Ha valaki tud, pártol
Tényleg nem volt eddig,
Egyelten igazi barátom.
Nem tudom, hogy hogy kell,
Ne haragudj kérlek,
Csak annyit érzek sokszor,
Hogy másokon átlépek.
Sokat kell tanulnom,
De mindig halás vagyok,
Érted és értetek,
Ha nem lesztek meghalok...
