A Székely Erzsébet felhasználó összes verse >>>
Fényvers 3
Tengerek határán, felfedező úton.
Sejtelmes tünemény rejlik és keres.
Arany és ezüst, megszólít az erdő.
Hol várunk, hol késünk.
De látszik a jel.
Várjuk a tündét, hogy varázsát hozza,
És hogy a rét közepén ezer pillangó szálljon.
Várjuk már nagyon, hogy az éj lehullhasson,
És csillagok fénye igézzen örökre.
Felhőkön túlon, majd fényesen csillog,
És kapja, ha akarja.
Az angyal szeret.
