A Munkácsy Müller László felhasználó összes verse >>>
Csókolj lassan
Az élet mindig túl rövid
Csókolj nagyon lassan
Mintha az örökkévalóság
Álmait oltanád belém
Ölelj, mint ingadozó fát
A viharos, száguldó szél
Mely erdőket temet
Vagy fákat csavar ki tövestől
Te azért csókolj halkan, mitha
Most suhanna el életünk
Ha vihar elmúlt, jön a csend
Minket egy erdő vesz körül
Melynek illata élteti szerelmünk
Mert az élt túl rövid
A vihar most túl erős
Hogy elkerüljük végzetünk.
