A Glózer Norbert felhasználó összes verse >>>
Egy könnycsepp
Egy könnycsepp csordult végig az arcomon,
mikor kinéztem nálunk az ablakon.
Az utcákon síri a csend, melyet a félelem körülleng.
Minden ember ma rémülten kel fel.
Nem tudja most senki, hogy milyen lesz a napja,
mert egy átkozott vírus az, mi a lelkét szorongatja.
Az emberi kapcsolatok most némán elcsitúlnak,
hogy ha lecseng ez a szörnyűség,
akkor átölelhessük egymást újra.
Ez a vírus a semmiből született és bújt elő,
de őt nem érdeklik az emberi életek,
csak a sok keserves szenvedő.
Mikor néma sikolyok törik meg a hangtalan utcák zaját,
akkor a szívem összeszorul és kérdi,
hogy: Istenem hol vagy már?!
A legyengült, beteg emberek,
most kiknek nyújtani kell mindkét kezet.
Segíteni kell őket minden nap,
míg testük egy életet visszakap.
Kicsi ez a vírus és nagyon mihaszna.
A földünknek nincs rá szüksége,
de ő mégis sokáig maradna és pusztítana.
De hamarosan eljön a nap,
mikor mindenki szabadon mozoghat.
Visszakapjuk majd a szabadságot
és a lelkünknek járó nyugodt valóságot.
