Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Glózer Norbert felhasználó összes verse >>>



Egy könnycsepp

Egy könnycsepp csordult végig az arcomon,
mikor kinéztem nálunk az ablakon.
Az utcákon síri a csend, melyet a félelem körülleng.

Minden ember ma rémülten kel fel.
Nem tudja most senki, hogy milyen lesz a napja,
mert egy átkozott vírus az, mi a lelkét szorongatja.

Az emberi kapcsolatok most némán elcsitúlnak,
hogy ha lecseng ez a szörnyűség,
akkor átölelhessük egymást újra.

Ez a vírus a semmiből született és bújt elő,
de őt nem érdeklik az emberi életek,
csak a sok keserves szenvedő.

Mikor néma sikolyok törik meg a hangtalan utcák zaját,
akkor a szívem összeszorul és kérdi,
hogy: Istenem hol vagy már?!

A legyengült, beteg emberek,
most kiknek nyújtani kell mindkét kezet.
Segíteni kell őket minden nap,
míg testük egy életet visszakap.

Kicsi ez a vírus és nagyon mihaszna.
A földünknek nincs rá szüksége,
de ő mégis sokáig maradna és pusztítana.

De hamarosan eljön a nap,
mikor mindenki szabadon mozoghat.
Visszakapjuk majd a szabadságot
és a lelkünknek járó nyugodt valóságot.

To Top