A Glózer Norbert felhasználó összes verse >>>
Leültem egy járdaszélre
Leültem egy járdaszélre a szülővárosom közepébe.
Onnan néztem az emberek tömegét,
kik céltalan kullogtak egy ötlet felé.
Mindenki mogorván meredt maga elé,
nem kérdi meg egyik a másiktól,
hogy mivan veled te rég nem látott testvér.
Egyre jobban halványulnak az emberi kapcsolatok,
ezért ideje feltenni a kérdést, hogy:
így mi lesz veletek földlakók, ha a lelketek már halott.
Ahogy ott a szélen üldögélek,
meglátok egy párt ott a virágos réten.
Jó volt őket szemügyre venni,
mert szívükből a szeretet szikrája még nem aludt ki.
Nem messze tőlem egy kis patak is csordogált,
melyben gyermekként oly sokat játszottam én,
meg az egyetlen cimborám.
A sok ember, ahogy én látom bátor ha vásárolni kell.
Nem fontos neki ha sok a giccs,
mert a mennyiség a lényeg, számára csak az a kincs.
Ahogy lassan kigyúlnak az utcai fények,
odalép hozzám egy ember és mondja:
ugye milyen sok a céltalan, kóborló lélek!?
Ezek a szavak megnyugvással töltik el a szívem,
mert tudatják, hogy vannak még olyanok,
kik lent ülnek egy járdaszélen.
Sötét van, a csillagok is már fent ragyognak az égen.
Emberek miért van az, hogy egy mobil nagyobb kincs,
mint egy személy kinek szíve van és lelke is.
