A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Vihar a Balatonon
A mi tavunkon nekünk még, a csúnya viharban is szép…
Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég,
Fönt a fekete viharfelhők, maga a sötétség…
Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég.
(Hairon)
Morc felhők gyülekeznek,
Dühöng az ég, vészjóslón sötét.
Őrjöng a vihar.
*
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás,
Szegény halak a vízben remeghetnek, még azt hiszik, nekik szól a haragvás…
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás.
(Sedoka)
Villámfény villan,
Kardja csap, tó vizébe.
Nincs kegyelem semminek.
Retteg minden lény,
Villámcsapás végzetes.
Fénye cikázik, s lecsap.
*
Mi a parton, ennek a dühöngésnek a magyarázatát nem látjuk,
Nemcsak a vízben, itt kint is nehéz, végét, hogy múljon, nagyon is várjuk…
Mi a parton, ennek a dühöngésnek a magyarázatát nem látjuk.
(Septolet)
Ég dörög,
Föld dübörög,
Villám csattog,
Ember könyörög.
Dühét látjuk,
Mivolta talányunk,
Végét várjuk.
*
Úristen! A tavunk vizét mennyire felkorbácsolta a szél!
A parti nádas is szenved, szinte sírva, csak susogva beszél…
Úristen! A tavunk vizét mennyire felkorbácsolta a szél!
(Hairon)
A kegyetlen szélvihar
Felkorbácsolta a tó vizét.
Nádas rí, senyved.
*
Szegényke! Egy nagyobbacskás meg hót halat, a hullámok lökdösnek,
Jönnek a gólyák, hoznak hullámkést és vacsi bulit rögtönöznek…
Szegényke! Egy nagyobbacskás meg-hót halat, a hullámok lökdösnek.
(Sedoka)
Hullám sodorta
Partra… nagyobb haltetem.
Gólyáknak lesz eledel.
Gólya csemege,
Tópartján a haltetem.
Hullám hozta vacsora.
*
Felhők gyorsan elmentek és ez az! A nap, hét-ágra ki is sütött,
Már úszó gatyóban vagyok, rohanok is fürdeni, mint egy lökött…
Felhők gyorsan elmentek és ez az! A nap, hét-ágra ki is sütött.
(Septolet)
A felhők eltávoztak,
Napsugarai ragyognak,
Elkápráztat.
Tavunk hívogat.
Fussunk fürödni
Nem kell dühödni,
Rejtőzködni.
Vecsés, 2016. május 31. – Szabadka, 2019. szeptember 30. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös verset én írtam. A senrjon –ok, a sedoka –k, a septolet -ek; Jurisin, Szőke Margit, szerző-, és poéta társam munkája. Címük: Tavunk hívogat
