A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Régen, szeretett Apám!
Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak,
Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak!
Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat.
(Septolet)
Odavoltam érted,
Szerettél, nem mérted.
Jó legyek, kérted.
Felséged,
Emléked
Gyermekként kivételem,
Felnőttként mocsárvidékem…
(Sedoka)
Elváltatok értettem,
Életem, közösen törtétek.
Én, mint ellenség?
Bizony ez érthetetlen,
Mind ketten szembe fordultatok…
Gyűlölted lettem.
Ez bíz’ új feleséged
Hatása, mert volt két gyermeke.
Megváltoztatott.
Örökség házam… ketten
Anyámmal, idegenre testált.
Gyűlölet-bosszú!
(3 soros-zárttükrös)
Apám! Miért veszett el a szeretet, mikor ebben neveltél föl?
A szeretetlenség, gyűlölet, megöl... mint ökölütés megjelöl.
Apám! Miért veszett el a szeretet, mikor ebben neveltél föl?
Vecsés, 2020. június 17. – Kustra Ferenc
