A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Hatvan után…
Ha elkerülted a halált, túl vagy a hatvanon,
Lelked egyre gyakrabban elmereng a régmúlton.
Még tevékenykedsz, teszel és rendet tartasz,
Nem akarsz nyugdíjas lenni. Vagy… kitartasz.
Keletiek szerint, lassan kezdesz bölcs lenni,
Már nem kívánod a mások vérét kiszívni.
Van már időd, kezdesz figyelni másokra,
Kezdesz már figyelni a nagy válaszokra.
Az eltelt idő miatt érzed mások igazát,
Könnyen megérted a fiatalok friss bánatát.
Bízol, hogy nem hiába éltél, már figyelsz,
Másoknak bizony így már könnyen segítesz.
Ha nem lettél nagy ember, hintapolitikus,
Ha végre nincsen életedben gátló suskus,
De vártádon helyt álltál rendületlenül,
Úgy, Te megtettél mindent, hihetetlenül.
Ha mentél előre, viharban, esőben, ködben,
Ha lódultál, esti homályban, és szürkületben,
Úgy, megmaradt élted biztos menedéke
És talán nem adósod élet kicsit se.
Lehet, hogy Te vagy az adós? Ezt csak Te tudhatod…
Élted mindent adott, és sokat elvett? Te tudod…
Beálltál… sorba? Te vagy élted hercege!
Élet? Örök fölény, Te vagy a gyermeke.
Vecsés, 2010. szeptember 10. – Kustra Ferenc
