A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Tavaszi anziksz
Már nincs hó, sem jégcsap,
Nap éltet. Ezer ága süt.
Meleggel simogat!
Örökös körforgás,
Évszakok követik egymást.
Zöld bimbóhasadás.
A szorgos méhrajok,
Nagy lakomára készülnek!
Virágkehely fosztás…
Langy szellő lengedez,
Zöldül az erdő, rét s liget.
Felgyorsul az élet.
Orgonaillattal
Teli levegő elborít.
Illatos… orgiák.
A lombhullató fák
Nyári-zöld ruhába bújnak.
Felújulás színe.
Orgonavirágzás
Pár nap alatt lefut. Vége.
Orgona kavalkád.
Gerle hangja hallik.
Erdő szélén kék-ibolyák.
A fűpaplan zöldül.
Méhrajok hordják el
Méhkasba, sokféle nektárt.
Lépes méz gyártása.
Erdő, mező éled,
Pacsirta éneke zendül.
Zöldül, sarjad a fű.
A fák és a bokrok
Felöltöznek lombruhába.
Ágak között fészek!
Ébredező bokor,
Állat kalyiba alatta.
Zöldülő levelek.
Friss levelek között
Meleg, enyhe szél táncolgat.
Van levélsusogás.
Már zöldellik a fű,
Sok réti virág színvarázs.
Langymeleg a szellő.
Virágporon lepkék,
Kis lábaikkal elviszik.
Szállítómunkások.
Esőcseppek hullnak,
Szomjas földnek szomját oltják.
A rét zöldebb immár.
Vecsés, 2020. április 7. – Szabadka, 2020. április 14. – Kustra Ferenc – íródott HIAQ –ban, Renga- szerű versformában. A páratlanokat én írtam, a párosak: Jurisin Szőke Margit munkája. Csokrának a címe: Zöld bimbóhasadás
