A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Felhők lába, földig ér
Felhők lába, földig ér,
Boldog pillanat, mit eső hoz.
Arcomon folyik.
Itt-ott egy csepp, már is özönlik,
Kinél nincs ernyő, bőrig ázik.
*
Eső, bújna ruhámba
De, elázni én nem akarok.
Ernyőm kinyitom.
Felhőkkel, széllel versenyt futok,
Talpam alatt locsog a lucsok.
*
Finoman csak csepereg,
Szinte csak vizes csendet hozott.
Kicsit sem kopog.
Hull, csorog, mossa az út porát,
Oltsa a kiszáradt föld szomját.
*
Falevelek vizesek,
Nekik is jó és csendes élmény.
Nagyon kortyolják…
Megtölti a kis patak medrét,
Újra indul a malomkerék.
*
Fűben, csak tapicskolok,
Cipőm is, zoknim is elázott.
Fű, mint víztartály.
Újjáéled a lankadt mező,
Zöldre színezi őt az eső.
*
Felhők már elmenőben,
Ernyőm nem kell már, összecsukom.
Nap már kilátszik!
Nincs már felhő, várom a látványt,
Napfény szülte, színes szivárványt.
Vecsés, 2019. augusztus 9. – Szabadka, 2020.február 11. - Kustra Ferenc - A senrjon csokrot én írtam, alá a senrjonix verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe: Nyári zuhé
