A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Megöregedtem…
Hétköznapi pszichológia
A világ olyan, hogy rendszeresen ad új tavaszt,
A kikelet megújul, és rügyfakadást fakaszt,
A világ olyan, hogy rendszeresen ad új tavaszt.
Jő
Mindig
Új tavasz,
A természet
Újra születik.
*
Én már jócskán lehagytam éltem, megöregedtem…
Az életem már tavaszmentes, pedig szerettem...
Én már jócskán lehagytam éltem, megöregedtem…
Az
Élet
Tavaszán
Túl vagyunk már,
Így hatvan felett.
*
Mivel öregen az ember, már a kaszást lesi,
Az angyalok kórusa bizony nem énekel neki…
Mivel öregen az ember, már a kaszást lesi.
Vajh’
Igaz
A mondás?
Hatvan felé
Már… hazafelé?
*
Az élet szép, de lassan véges,
Öregen a lét, nem regényes...
Az élet szép, de lassan véges.
Szép
Élet?
Egészség,
Boldogság kell!
Öregség úgy… szép.
*
A múló idő mindent letarol,
A létből az ember, ki nem farol...
A múló idő mindent letarol.
Az
Idő
Felettünk
Tovaosont,
Terhét vonszoljuk.
*
Csukjam be az ajtót, ha másikat is nyitni akarok?
Kitárnám én a szívem is, de csak a múltban kaparok…
Csukjam be az ajtót, ha másikat is nyitni akarok?
Volt
Ami
Volt, múltban
Ragadni rossz.
Élni még… vétek?!
*
Suhanva ment el az élet,
Sírva élem át… emléket…
Suhanva ment el az élet.
Vecsés, 2017. január 13. – Szabadka, 2019. október 6. – Kustra Ferenc – Én írtam; háromsoros, zárt-tükrös – ökben. (Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben.)
Az apevák; Jurisin Szőke Margit munkája. Címük: Terhét vonszoljuk
