A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Csak bámulok…
(Bokorrímes)
Csak bámulok és megeresztek egy sóhajt,
Nézem mások szerencséjét, merengek rajt’.
Kimondanám, de már elsírtam az óhajt.
(Senrjú)
Millió sóhaj
Égbe száll, nincs ki hallá…
Meghalt óhajok…
*
Kimúlásához szikrát sem fárasztom magam,
Pech a hóhérom, ki kitekeri a nyakam.
Hiába is inspirálom ellene magam.
Ó, te konok ősz!
Fagyod, testem hóhéra.
Tudd, lelkem edzi…
Ó, te orv idő!
Teled, pusztítja testem.
Ápolja lelkem…
*
Testem már tán’ a nagy haláltáncot járja,
Lelkemben zeng még az élet muzsikája.
Azt nem tudom… kidől-e az élet fája.
Tévelygő lelkem;
Immár látja az utat…
Anyám, merre vagy?
Budapest, 2000. augusztus 17. – Szabadka. 2019. július 19. – Kustra Ferenc – a bokorrímeseket én írtam, alájuk a senrjú –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A senrjú -k címe: Millió sóhaj
