A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Tágatlan látótér
A téli ködről…
Varjak, őrségben
Szárnyalnak a rét fölött.
Ködben, tévedés…
Simogat a köd, ölel,
Fagyos éj ma nem jön el.
*
Vészjósló csapat,
Feketét, köd elnyeli!
Sűrűsödő köd.
Átkarolod őt. Tévedsz?
Vak szerelembe révedsz...
*
Morózus köd van
Megfagyott szántás felett.
Dér, befed mindent.
Biztonságban vagy, - érzed,
Forró álmod reméled...
*
Fázós reggelek.
Hangtalan ködfellegek.
Mindenütt csak dér…
Fázol? Puha a bőröd,
Ködfátyol... lélekőröd...
*
Fakult hajnal jön.
Halvány színekben ébred.
Ködfoltok, mezőn.
Csak lassan virrad, éppen...
Selyemcsók ring tenyérben.
*
Fákon ül a csend,
Lent a rét oly’ hallgatag.
Este, már ködös.
Gondolatod most zavart,
Benned ég a pillanat.
*
Hajnali fény-köd
Költözik fázós tájra!
Nyirkos a hideg.
Valami érint furcsán,
Szabadság a hegy csúcsán...
*
Szellőskényi szél,
Oldalog, ködbe menne…
Nem látja utat.
Behunyod szemed, amíg...
Felfedez/Ő hajnalig.
*
Ködfelhő szitál,
Láthatatlanságot hoz.
Eltűnt csillagok.
Idő már eltűnt tőled,
Tér ködbe fut előled...
*
Bágyatag a köd,
Mint szakadt függöny terül.
Mögé, nem látni.
Lepel mögött az élet,
Szerelem árnyát nézed.
*
Még csak ténfereg
Hideg, hűvös képében.
Itt-ott ködfoltok.
Lassan lehullik minden,
Észérv foltokban sincsen...
*
Hidegben alkony
Narancssárga, nem bíbor.
Lassan köd fedi.
De rád talál a kétely,
Szerelmesen elvérzel…
Vecsés, 2017. január 2. – Mórahalom, 2018. augusztus 25. – Kustra Ferenc - a haikukat én írtam, alájuk a Tanka verset, szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.
