Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>



Sorsa kovácsa

Már nem is érdeklődöm,
Magam, előre lököm.
Már nem visz a lelkesség,
Tol a tehetetlenség.

Nincs mi, vonz, nincs gravitáció,
Almám leesik, mert szokta, ó.
A sok hajtóanyag elfogyott,
Lovas kocsimból, sors kifogott.

Mindenki a saját sorsa kovácsa,
Utólag, hiába volt tűz hőfoka.
Fiatalság bohóság, de ellenség,
Mert arra sarkall, hogy önérzetesség.

Mit ember fiatalon rosszul, vagy nem dönt el,
Nem változtathatja meg, semmi segítséggel.
Sikeres embernek jó a tanácsadója
A környezete az idealítás csúcsa.

Vecsés, 2003. október 13. – Kustra Ferenc

To Top