A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Karácsonyi álom…
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének,
Gyerekek önfeledtek, ők biz' még nem félnek.
*
Karácsony. Pici gyermek érti már a szót.
Izgul és elkerülné ma, depressziót!
Hozza-e Jézuska a kért kisautót?
*
Karácsony, álom.
Ünneplő ruha, fények.
Csillagszórózás.
*
Örömgyertyák gyúlnak az ablakokba,
Sötétben jól látszik, egyben, szalagokba…
Szakaszokba!
*
Látom, hogy fehér lepel ellepi a távolt,
Ismét beköszönt egy álom, ez, nem barkácsolt.
Hópelyhek hullanak a rengeteg fa-ágakra,
Ott mesélgetik, hogy indultak a hosszú útra.
Nézem, nyugalmas, tiszta, felhőtlen az ezüst-kék éjszaka.
De nagyon világit a templom kivilágított ablaka…
Éjféli misén énekel majd örömzenét hívők kara.
Még most délután van, kóborlok a magányommal,
Sötétedik, megyek haza vendégvárásommal…
Békét, szeretet érzek, régi makacsságommal.
Megjöttek ők, arany és ezüstdísz, gyertyák a fán,
Szeretteim arcán mosoly, derű, és nem profán…
Szívekben, bízok, hogy igaz öröm feszeng… talán.
Ölelő karok,
Boldog szívek… tárultak.
Fán, régi díszek…
*
Önzetlen, szeret
És csak ad, szüntelenül…
Szívben, melegség.
Vecsés, 2017. december 24. – Kustra Ferenc - Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban…
