A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Ünnepi gondolatok elérnek…
Ünnepről a gondolataim most beérnek,
Jön, az ünnepe a szeretnek, teljességnek.
Ünnepe vallásnak, a szeretetteljes hitnek,
Vigasztalója lelkünknek és testnek, mindennek.
Hajlongó gyertyaláng elűzi a sötétet
De fényénél látni a szobában… szeretet.
Kint a kegyetlen hóviharban még angyalok szállnak?
Ha felhő elmegy, Hold ezüst útján ide találnak?
Szobámban vannak ölelő karok és kitárulkozott szívek
Fenyőfánkra feltéve a már elfeledett ünnepi díszek...
Felgyullad a sok-sok gyertyafény, ez igaz fény a sötétben,
Ez a kis gyertyaláng utunkat vezeti a nagy életben!
De odakinn, hol téli hideg olyan kemény,
Lehet, hogy már lefagyott az őszi vetemény.
Szép a karácsony és ünnepe a szeretetnek,
Akkor is ünnep, ha miránk zordabb idők jönnek…
Hópelyhek hulljanak fák ágaira, békességben…
Nekem ez a legcsodálatosabb est minden évben!
Sok hópihe hulljon, de halkan egész éjjel!
Röpködjenek az oly’ szép szavak szerteszéjjel!
Az állatudvarban összebújva fázik sok-sok állat,
Őket nem érinti meg a karácsonyi a varázslat.
Hold sugara, ha bejön, keresztezi gyertya fényét…
Nézünk ki hidegbe, élvezzük a szoba melegét.
Szenteste tied, a mienk, másoké és mindenkié…
Az élet évente teszi nekünk emlékezetessé.
Szobánkban ott van, áll a műfenyő,
Nincs illata, de környezetvédő.
Csillogó dísze a ruha meg gyertya zöld testére,
Ajándék is kerül alája erre az estére.
Felsejlik újév
Reménye, és karácsony!
Szeretetzene.
Haragjaink kihunynak…
Szeretetfények gyúlnak!
Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc - Versben és európai stílusú tankában…
