A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Magány útján…
Az élet nyálkás hídján,
Léptem neszez a gyenge szélben.
Halak figyelnek…
Egy langymeleg nyári éjszakán
Gondolataim szállni hagyván…
*
Átérek békességgel,
Szemben fátlan rónaság. Megyek.
Füvet taposom.
Elmém csodás álomképet szül,
Mellkasomban a szívem hevül.
*
Döngő lépteim feszes
Vigyázban egymásnak feszülnek!
Már szembeértünk.
Holdfény cirógatja arcomat,
Ajkad érint, szívben karcolat.
*
Rozoga életünkben
A vigyázzmenet a biztos pont.
Egymásnak megyünk.
Vágy éled, megfékezhetetlen,
Könnyed testem magasba reppen.
*
A mezitlábunk csattog!
Térdeink bőre össze is ér!
Beteljesülés…
Ott fenn vársz rám, karod átölel,
Fenséges érzés, így testközel.
*
Senki nincs, ki fogadjon,
Az eső esett, a fű, csúszós.
Magány hullámzik.
Millió csillag körülöttünk,
Ragyogó fényükben fürödtünk.
*
Egyre csak távolodok,
Hátra nézek; híd túl messze van…
Utam, még messzebbül.
Felhő; pihe-puha nászágyunk,
Karod lett párnám, erre vágytunk.
*
Hirtelen körbevesznek
Újabb magányok! Seregnyien!
Küzdenék, de hogy?
Hullámzó testem rejtett titkát,
Fürkészték ujjaid… a nyitját.
*
Elég volt! Visszafelé
Híd vár rám. És a gyöngyhajú lány?
Érzem, fogy magány!
Hajnal pitymallott, mennünk kellett…
Félálomból napfény ébresztett…
Vecsés, 2019. június 14. – Kustra Ferenc – Senrjonix csokor. Én fejlesztettem ki! Szótagszám; 7-9-5-9-9 A természeti téma; tanka! Minden más idetartozik. A senrjon –okat én írtam, alájuk a verset; szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe: „Ábrándozás, nyári éjben”
