A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Nyugalmi állapotban… veletek, poéták!
Advent idején
Nyugalomban vagyok és én a mai nap még,
Verselgetek, az asztalomon csonk-gyertya ég…
Hallom, hogy kint menetdalt dúdol a süvítő szél,
Ő csak rohangál, bejár és valamit keresgél….
Kinézek a sötétbe, át az ablakon,
Semmit nem látok a nagy Holdváltozáson…
Észlelem, hogy több csillag is fényesebben ég,
Ha középkorban élnék, én biztos remegnék…
Dobbannak a gondolataim körforgásban,
Le kéne írni, mert elvesznek a dzsuvában…
Dobbannak a gondolataim körforgásban.
Minden benne van a Hold változásában.
Már csak pár hét kell a nagy várakozásban…
Mert advent után, jón már a karácsony, a nagy, szeretet ünnep,
Akkor aztán özönlik ránk a szeretet, agyat-lelket ellep.
Nincs már olyan mesze és addig is négygyertyás koszorúval
Fejezzük ki a vágyunkat, köszöntjük Adventi álmunkkal…
(10 szavas)
Hit, remény, szeretet… lila gyertya fejezi ki,
Boldogságot rózsaszín... egyházi.
Nagyon köszönöm, kedves poéták, ha velem vagytok heteken át,
Együtt várjuk így, szép rózsaszín gyertyát, majd a karácsony vigaszát.
Nagyon köszönöm, kedves poéták, ha velem vagytok heteken át.
Majd akkor tán' hálaimát mondok,
Sors nem akarta… hogy elkallódok…
Remélem, jövőre sem csalódok.
(Septolet)
Súly vállamon,
Angyalkák támaszom,
Boldogságot akarom.
Lélekfakasztóm,
Óvó pajzsom.
Isten a reményem,
Örök menedékem.
Bízzunk benne, hogy kapunk egy ihletes, boldogságos újévet,
Maradjunk összefogásban, őrizzük a fensőbbséges lényet…
Vecsés, 2018. december 12. – Kustra Ferenc
