A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Félárnyékos - sötétben
Életvízió
Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart!
Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart…
Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart!
Őszbe borult életem…
A Nap sem cirógatja lelkem.
Sötétség ölel.
Árnyékos oldal jutott nekem,
Bánatomba belevész lelkem.
*
Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen,
Rajtam kacarászva, a kényuramként pöffeszkedhessen…
Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen.
Sors vihara port sodor,
Szemem kaparja, könnyet fakaszt.
Nevet… s elrohan.
Sorsom keseríti életem,
Öröm nélkül bús az énekem.
*
Kényszer-menetelek a sivatagi homokdűnék között,
Lesz is majd emlékem, hogy élet zord homokviharba lökött…
Kényszer-menetelek a sivatagi homokdűnék között.
Sok a megfakult emlék,
Köztük elvétve van néhány szép.
Nem kegyelt a sors.
Könnyeim hullnak, mint a zápor,
Rég elveszett az örömmámor.
*
Ernyővel megyek a vadul szembe csapkodó esőbe,
Életvihar kezemből kikapja, legyek én csak pőre…
Ernyővel megyek a vadul szembe csapkodó esőbe.
Felettem borús az ég,
Életvihar tépáz, nem kímél.
Létem kietlen.
Magány, bánat kiállt szívemből,
Életem kong az ürességtől,
*
Fény, nem világítja életemet, árny van és vaksötét,
Elemzem én magányomban e bolond élet értelmét…
Fény, nem világítja életemet, árny van és vaksötét.
Hű kísérőm a magány.
Boldogság? Rég elfelejtett szó.
Árnyék fényt takar…
Hallgatom szívem lüktetését,
Firtatom életem értelmét.
*
Ölelném én, ebből az élvezhetetlen életből a szabadulást,
Sajna a nagy baj állandón fönnáll, én ezen kívül nem ismerek mást…
Ölelném én, ebből az élvezhetetlen életből a szabadulást.
Változtatni kellene,
Erőm, időm, hozzá túl kevés.
Talán… félek is.
Szívem húrja immár fellazult,
Dala netán végleg elnémult…
Vecsés, 2019. május 21. – Szabadka, 2019. augusztus 18. – Kustra Ferenc – A 3 soros-zárttükrös verset én írtam, alá a senrjonix csokrot, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe: Sötétség ölel
