A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Gyorsan rájöttem…
Versben és tankában…
Azerbajdzsánban a vihar elverte a tarlót,
Szibériában hóvihar verte le a mangót.
Engem meg a bankok szerencsére támogatnak,
Hegyekben adnak kölcsönt a sok ilyen baleknak.
Felveszem... akkor abból lehet jótékonykodni…
Nem értem, hogy tud mangó a fára visszamenni…
Érteni nem is kell?
Jótékonykodni kell,
Hogy másoknak ez ne kerüljön pénzébe!
Mi, szegények csak dobjuk össze ízibe.
Én még csak benne is lennék, számtól vonnám el a falatot,
De még soha nem hallottam, hogy dicsérik az olyan barmot,
Amelyik a térdig érő sárban vonja a nehéz kordét,
Közben a hajtó meg bakon élvezi élet minden ízét.
Szibériában hóvihar verte le a mangót,
Azerbajdzsánban a vihar elverte a tarlót…
Elmennék én és tennék a saját költségemen,
Hadd múlassanak mások, adakozó létemen.
Közben meg gyorsan rájöttem, hogy nekem nincsen szükségem,
Hogy mások szeretetét, könyöradománnyal megvegyem!
Pedig ez a divat és ez egy nagy képmutatás,
Ma csak ő (ki is?) üdvözül és talán senki más.
Segíteni kell!
Ki elesett karoljuk!
Rovásunkra ne!
Ki rászorul, őneki,
Adjunk, mert ez lényegi!
*
Nemes dolog a
Jótétemény. Tudsz? Segíts!
Ne öncélúan!
Rászorulók, oly’ sokan…
Várnak állhatatosan…
*
Nemes érzések,
Jó nemes gondolatok.
Tegyél jót szívből!
Sok rászoruló van és
Adj, ha tudsz! Minden kevés…
Vecsés, 2014. december 19. – Kustra Ferenc
