A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Kanyargós-zord
Szomorúan markolom az életem, hetven éve,
Ragaszkodva, nagyon markolom, ez belém van égve...
Szomorúan markolom az életem, hetven éve.
Minden napért küzdök,
Ragaszkodom életemhez.
Véremben benne van.
*
Sokszor rosszul látok, könnyem fedi a nézőkémet,
Nem értem büntetésem, vonszolom a keresztséget?
Sokszor rosszul látok, könnyem fedi a nézőkémet.
Könnyben úszik szemem,
Lelkem nyomja lét-fájdalom.
Keresztem vonszolom.
*
Életemben kanyargós-zord alkonyaim voltak,
Bennem a fény és a sötét, vállvetve harcoltak…
Életemben kanyargós-zord alkonyaim voltak.
Sötétség, tan’ fény is...?
Fény ritkán ragyog arcomon.
Alkonyom morc-felhős.
*
Jó tettem? Helyébe jót várok, ez bizony egyszerű,
Akinek meg segítettem, nálam mindig lett tetű!
Sem a mondás, sem a jó-tett, bizony nem új keletű!
Jóért, jót sose várj!
Elfeledik az emberek...
Régi mondás...Igaz!
Vecsés, 2018. július 29. – Szabadka, 2018. augusztus 8. – Kustra Ferenc - A verset és a 3 soros-zárttükrős -öket én írtam, a HIAQ –kat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k címe:”Jóért, jót sose várj!”
