A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Totyogva rohan
(3 soros-zárttükrös)
Az idő totyogva, de rohan,
Rohanásban, soha nem tottyan…
Az idő, totyogva, de rohan.
(Apeva)
Fut,
Mégsem
Ér célba,
Semmiképpen.
Útja végtelen…
Fut!
Halad?
Azt már nem!
Élet halad,
Majd végéhez ér.
Csak
Éppen
Bandukol,
Úgy érzed, fut!
Lét, alig maradt.
*
Útközben, bemenne félórát biliárdozni?
Ez nem! Látom, engem akar mérgembe sodorni…
Felállok, vagy lefekszek… kéne már jót zokogni…
(3 soros-zárttükrös)
Érzem, azért fogok meghalni, mert a fránya idő nem áll meg!
Ezt figyelembe véve, nekem az öröklét, nem adatik meg…
Érzem, azért fogok meghalni, mert a fránya idő nem áll meg!
Az
Idő
Nem áll meg!
Nem vár senkit!
Földi lét véges…
*
(Anaforás, visszatérő,- és bokorrímes)
Hmm… lehet, hogy az időbe nincs is fék beépítve?
Hmm… lehet, hogy az időnek nincs is semmi érzése?
Hmm… lehet, hogy az idő maga; ember ellensége?
(3 soros-zárttükrös)
Igen, láttam már, hogy a jégvirág is elolvad…
Ember élete lassan haladgat és lelohad.
Igen, láttam már, hogy a jégvirág is elolvad…
Lét
Mécses
Lassacskán
Elszenderül…
S, egy csillag lehull…
*
A múltam? Hát az bizony már kőbe vésve csak áll!
Vele a baj, hogy feledődik és így közben máll.
Sors közben, szívesen megállnék (hosszan) egy kicsit,
De ez a totyogó nem enged… azt a mindenit!
Jó
Lenne
Maradni.
Nem kérdeznek,
Csak el kell menni…
(sedoka)
Múltunk őrizzük,
Ám már fakul. Les a vég…
Int, sürget… még nem mennék.
Dolgunk még lenne…
Voltunk gyorsan megfakul.
Idő martaléka lesz…
Vecsés, 2019. március 11. – Szabadka, 2019. július 06. – Kustra Ferenc – a verset én írtam. Az apevák, a sedoka; Jurisin Szőke Margit munkája. A vegyes címe: „S, egy csillag lehull…”
