A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Sok perc… magányban
Magányról meditálunk…
Mindig egyedül lenni, magányba bebújva…
Este, egyedül feküdni, várni a reggelt…
Éjjel rémálom... átélni, izzadni furcsa,
És a sötétben képzelni, társas életet.
(apeva)
Ágy
Rideg,
Lepedő
Izzadt, gyűrött.
Hiú ábránd volt.
*
Percek múlnak, a szívem dobogása épp lassul,
Fárad sóhaj, elhagyja a magány izzadt ajkát,
De ő mellettem csak fekszik, elmenni... nem mozdul.
Velem fogja megélni holnapom másik arcát.
Nem
Mozdul
Tőlem. Száll
Fáradt sóhaj...
Mit hoz a holnap?
*
Magányom, minden megtesz, hogy egyedül maradjak,
Igaz, ő nem hagy el, itt van velem, meg a falak…
Jó, ha faágon, ott csivitelnek a madarak.
Négy
Fal közt
Magány a
Társam. Önző!
Lesz-e még tavasz?
*
(10 szavas)
A magányt, átélem én percenként,
A röpke perceket… magányosan, egyenként!
Magány az élet kálisója,
Ha sok, élet letarolója,
Nem kapaszkodója.
(Sedoka)
Társtalanságban
Kín, fájdalom az élet.
Szív melegsége kihűl.
Ha magány ölel,
Léleknek csendes halál.
Kínszenvedés az élet.
*
(TANQ)
Néha kell a magány…
Meditálni, magányban kell.
Okosság születik?
Kevés is élég belőle,
Jobb nem hallani felőle.
*
Kire mit rótt a sors,
Úgyis azt kell megélnie.
Elhessenteni, hogy?
Van, ki bőven kap belőle,
Ám nem tud elfutni tőle.
Vecsés, 2016. január 30. – Szabadka, 2018. június 5. – Kustra Ferenc - a verset, 10 szavast és HIAQ –t én írtam. Az apevákat, a sedoka –t, a TANQ verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Ha magány ölel”.
