A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Az életem rabszolgája vagyok!
Sajnos, nem is érzem, rabságból hol kezdhetném,
Annyi mindent kevert, rögzített már az elmém.
Annyi az életproblémám, hogy nem is ismerem már ki magam,
Hét évtized alatt széthullottam, nem összekapartam magam…
*
(„bambuszliget” vu-csüe = 5,5,5,5 Rímképlet: xaxa)
Hol kell kezdeni?
Életproblémák
Megoldás lenni?
Szükségessé vált.
*
(sedoka)
Magány a zárkám,
Szabadulni kellene...
Megoldás még nem dereng.
Mint a madarat,
Zárkába tart a magány.
Láncaim még nehezek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Másokat hibáztatok, mások építették nekem a falam,
Mások vágták el a damilom, soha nem fogtam ki a halam…
Másokat hibáztatok, mások építették nekem a falam.
*
Gondolatoknak
Tükröződése,
Viszont látszik a
Léleknek mélye.
*
A sorsom kaptam,
Terhét vállamon viszem.
Lelkem-testem foglya lett.
Más írta sorsom,
Hű társam a magány lett.
Lelkem már nem szárnyalhat.
*
Ez a mocskos létem, születésemkor le is láncolt!
Így olyan vagyok, mint rabszolga, ketrecben főtt, pácolt…
Kopott lett már -kevés- reményem
Életemmel nekem is végem.
*
Van még kis erőm,
Remény, fogyóban!
Rosszul elsült az
Élet… bukóban!
*
Remény van-e még?
Erőm is kevés maradt.
Idő felettem elszállt.
Erőm kevés van,
Remény fénye kifakult.
Kínos létem még élem.
*
Olyan vagyok, mint lekötözött vándor,
Menni így sehogyan nem tudok… mámor?
Olyan vagyok, mint lekötözött vándor.
*
Célom vágyakból
Állt! Nem teljesül!
A reményemről
Lelkem értesül?
*
Volt sok óhajom,
Kevéske vált valóra.
Lelkem is reményvesztett.
Teljesületlen
Vágyak nyomasztják lelkem.
Remény fénye hunyorog.
Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. július 9. – Kustra Ferenc, a verseset a 3 soros-zárttükrős –t és a kínai formát én írtam, alájuk a sedoka -kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka csokor címe:”Láncaim még nehezek”
