A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Bombatölcséres a lét útja
Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban.
Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
Mért kevés, amikor az örömmámor elural?
Az
Élet
Ad és vesz,
Jót és rosszat.
Miért több a rossz?
Szép emlékek szívedben élnek,
Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
*
Valamiért van benned bűntudat?
És ez nagyon vissza-húzólag hat?
Ezért van, aki téged nem becsül többé?
Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?
Rossz
Döntés.
Megbántad...
Nincs bocsájtás.
Van-e megoldás?
Egyszer tévedsz... senkinek nem kellesz.
Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
*
Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
Gondolatod ha, beleesik a bombatölcséredbe...
Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...
Nincs
Minden
Még veszve.
Tégy magadért,
Mássz ki kráterből!
Mentsd tönkretett életed,
Újjá már nem építheted,
Elviselhetővé még teheted.
Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Újjá már nem építheted...’’
