A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Zöld disznó…
(3 soros-zárttükrös)
Mi vagyok én egykezű, vagy egylábú?
Ebédnél mindig nekem jut a disznóvályú…
Mi vagyok én egykezű, vagy egylábú?
(Apeva)
Mit
Mondjak?
Asztalnál
Tolakodnom
Nem kell; Nincs kivel…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem jó ez így, már át kell tennem a székhelyemet,
Meg kell járatni a lábaimat, megmutatni táncos lépteimet…
Nem jó ez így, már át kell tennem a székhelyemet.
Ez
Sem jó.
A falat
Epés s fanyar.
Kivel koccintsak…?
*
Inni sem iszok, de lehet, már nagyon be kéne rúgni?
Cukros vagyok, mi lenne, ha kérnék egy dobost… megenni?
Mindig a zöld-disznónak köszöngettem, hogy a vályúhoz kerültem,
De a rothadék, már tisztáras nyalta és úgy engedett oda, ha beleültem…
(3 soros-zárttükrös)
Életem évei, mint temetői keresztek, gyűltek szép sorban, rendben,
Rájuk írathattam volna a sikertelenséget, szeretetlenséget, sorrendben…
Életem évei, mint temetői keresztek, gyűltek szép sorban, rendben,.
Már
Sok év
Hátamon.
Tele velük
Életputtonyom…
Nem
Írnák
Keresztfán:
Kár, hogy elment!
Csak: Jobb neki már!
*
Az utam ősvénye, sűrű, fa nélküli erdőrengetegen át vezetett,
Az a sok lián rám tekeredett, gátolt, előre haladni alig lehetett…
Sosem ettem csontot, de nem volt más, cupákot szopogattam,
Szegénységben bízva(!), szinte éhezve… a jóllakást halogattam.
Idehozta az idő a mi napot… ha pókereznék, nem kérnék több lapot…
Mert mit akarok még hetven felett? Nincsen jövőm, mért építsek alapot?
(3 soros-zárttükrös)
Nekem a legforróbb nyár is, szívfagyasztó tél volt,
Lénia volt sok görbe is, a szívem nem szeretett volt…
Nekem a legforróbb nyár is, szívfagyasztó tél volt.
Süt
A Nap.
Szívemben
Zord tél tombol.
Hol a kékmadár?
*
Hogy védjem magam, be kellett volna állni betyárnak,
Vagy inkább forróvérű, fegyvertelen amuri partizánnak?
Vajon meg tudtam volna védeni magamat az életemtől?
Pedig úgy születtem, éltem is, hogy… voltam én emberből!
Vecsés, 2019. június 14. – Szabadka, 2019. július 3. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam; Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: Nincs kivel…
