A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Edzést tart a szél…
Orkán születik? TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
Halk szél felébredez
Már világosas hajnalban.
Kakas máris fújja!
Álomnak vége, feledés:
Rózsaillatú ölelés.
*
Idő, a szellővel
Langyos üzeneteket küld.
Langymeleg az eső.
Friss könnyként cseppen a bőrre,
Tekint, tegnapi jövőre.
*
Lombok alatt bujt árny,
Menekül sütő nap elől.
Szellő máris langyos.
Fa alá kergeti a mát,
Melenget eltitkolt hibát.
*
Kikerekedő szél.
Fasorok úgy kilengenek.
Fuvallat, pórt is szór.
Reményt, fájó vigasztalást,
Lehelt örömöt, semmi mást.
*
Perel a langyos szél
Kerti bokrokat, megöklöz.
Vihar megfenyeget…
Dúl, mélyen, szívbe nem való,
Fényszórást felhőbe csaló!
*
Szél nagyon elesik
Villanydrótból… hárfájában.
Rekedtes, süvítés.
Rettegés sikolt, hiányzik...
Nélküle üres, lét fázik.
*
Konokul vad szelek,
Fütyülve... úgy süvítenek.
Vad fenyőfarázás.
Most reszket minden, mi egész,
A szívdobogás elenyész...
*
Szél vezérhulláma,
Útmutatón tőr, összezúz!
Lombkoronát letép!
Megtépázott régi „én”-ek,
Félre húzó szirénének.
*
Szélvihar már győzött!
Bástyáról nevet, le lápra!
Erdőirtás is volt…
Furcsa ez a meztelenség,
Hideg izgalmú melegség.
*
Vihar feldúlta hegy.
Az erdők, mind megtépázva.
Völgyek is sérültek.
Fájó csontú szív és lélek,
Halványuló szép remények.
*
Szél, nagyon feldúlta
Békésen úszó felhőket.
Be is esteledik.
Sötétségre lép a silbak,
Esti égen nincsen csillag.
*
A teljes szélcsendben
Is vaksötét lesz az este.
Ez, fekete meleg.
Nincsen csillag, se remények,
Vértesteink halni térnek.
Vecsés, 2016. szeptember 28. –Kustra Ferenc - Mórahalom, 2017. június 16. --- A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Dúló reménytelenség”.
