A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Szikraszóródás…
Sétáltunk, de besötétedett,
Így megfogdostam fenekedet!
Nem is ellenkeztél,
Magadévá tettél...
Összehangoltuk fenekeket.
Jaj-szók, a számból ki-kilógnak
Bennem, képzetek hiányolnak.
Jó lenne már kávé,
Legalább pótkávé...
Veled lenni... közelállónak.
Éjtengerbe bújni erdőbe,
A ruhád? Kiszedlek előre...
Csókolom a szádat,
De béka ugrálgat...
Futás... élvezet, süllyesztőbe.
Szél fútta régi csókok ízét,
Hozta, emlékek üzenetét...
Többször gondolok én,
Hogy elveszett remény!
Magamba-iszom rég emlékét.
Vecsés, 2018. augusztus 27. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor