A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Atrocitások
Öregszem
Atrocitások érnek;
Félem.
Mi az, hogy jó?
Mire való?
Életkörülmények ugyanazok,
Magamban bánatosodok.
*
Védtelen
Vagyok,
Véletlen? Mit akarok?
Megyek előre,
Láttam előre…
Mi sem változott,
Létem kárhozott?
*
Tavaszom, virágom,
Nyílt… konyult…
Korholom.
Lélekvirágom záródott,
Minden másolódott.
Élet, már elpárolgott,
Teljesen elhasználódott.
*
Mit hozott
Létem?
Éltem?
Emlékezve visszagondolok,
Sírósan meditálok…
Javítást nem lehet eszközölni,
Életet javítani?
*
Most derül ki,
Szép mily’ kicsi.
A gonosz uralt,
Ördög rugdalt.
Sorsverés?
Élethímezés?
Menekülés…
*
Szeretet nem számít,
Együttműködés; ámít!
Mit én akartam,
Csak én óhajtottam!
Jókat?
Mind
Elrothadtak…
*
Barátságok
Befulladtak.
Ezért harcoltak?
Én, mint élhetetlen?
Ez nem véletlen.
Élet elmúlt,
Lélek csitult…
*
Minek rágódni?
Visszasírni?
Kicsi van hátra,
Alacsony, mint Mátra.
Szívfájdalom marad,
(Karaván halad…)
Dagad…
Vecsés, 2019. április 1. – Kustra Ferenc – Septolet csokor az életről
