A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Alkonyodik…
Az estéről, apevában…
Már
Bíbor
Alkonyat
Simogatja
Horizont hátát.
*
A
Múltra
Hálót fon
A nesztelen,
Vakká lett sötét.
*
A
Gond
Barázda
Semmivé lesz
Mély sötétségben.
*
Az
Árnyak
Is tűnőben…
Vaksötétben
Erre nincs szükség.
*
A
Nap
Fénye
Sápadtan
Álomba merül.
*
Az
Idő
Tűnődik.
Most mi legyen?
Inkább, megy tovább.
*
A
Sötét
Csendje meg
Erőre kap!
Halkan neszezik.
*
Majd
Később,
Ezüstős
Fényesség lesz
A táj lámpása!
Vecsés, 2014. július 31. – Kustra Ferenc
