A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Együtt már… örökké
Bálint nap van… nagyon kell emlékeznem rád…
(Szenrjú)
Hiányod dühöng,
Vágyam, meg szinte őrjöng…
Miért nem vagy itt?
(3 soros-zárttükrős)
Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon,
Szomorúság talán látszhat az orcámon...
Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon.
A pihentető, mély alvásod után, legyen napsütéses a napod!
Ne feledd, sorsod kerítés oszlopait állítólag Te faragod…
A pihentető, mély alvásod után, legyen napsütéses a napod!
Ha itt lennél, karod ölelése lenne a gúzsom!
Ó, én, ma különösen is vágyok terád… úgy vágyom…
Ha itt lennél, karod ölelése lenne a gúzsom!
(Szenrjú)
Karod ölelne…
Hiányzik nekem, nagyon…
Juj, de élvezném.
Engemet a gonosz ural, de elriasztani nem tud,
Szerető szívem rád várni kicsit még, továbbra is tud…
Engemet a gonosz ural, de elriasztani nem tud.
(HIAQ)
Gondolatod vagyok?
Remélj! Te is folyvást nekem.
Mesés, viszont-érzet…
Örökbe kaphatnálak már, végre... minden vágyam,
Jó lenne, ha esténként szűk lenne már az ágyam…
Örökbe kaphatnálak már, végre... minden vágyam.
(Bokorrímes)
Ha már itt lennél, szívem pihegne, fognám a kezedet,
Csókolnám a szádat, így remény… megkapnám a lelkedet.
Kérdezgetnélek, így meg jól kiélvezném az eszedet!
(3 soros-zárttükrős)
Itt vagyok szomorúan, a Bálint napon,
Szomorúság fájdalma látszik orcámon...
Itt vagyok szomorúan, a Bálint napon.
(Szenrjú)
Csak ücsörögve
Ebédelnénk… asztalnál.
Vajh, mit gondolnál?
Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc
