A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Elmúlik az élet…
Fogyóban az életút…
Most, így belegondolok… megy az idő,
Mily’ gyorsan elmúlik élet... repülő.
Elég sokat éltem, de ez csak egy részlet,
Még élnem kell életet, míg tart a készlet!
Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem,
Évekkel hátamon élnem kell… hátra maradt életem,
Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem.
Rügyek szemlélik,
Csendesen a világot.
Életkezdetek.
*
Életsarjadás,
Az új élet reménye.
Újjászületés.
*
Van-e szebb évszak?
Megújulás, ébredés…
Újnak kezdete.
*
Tavaszi rügyfakadás? Szép marhaság!
Ez az én életemben, már balgaság.
Én már csak csendben várom, hogy "függöny"!
És akkor elhalkul a fényfüggöny...
*
Várjam a tavaszt,
Mit hozhatna az nekem?
Nekem már az árny dalol.
Butaság hinni,
Hogy lesz tavasz nekem is.
Rám már odaát várnak...
*
Szememmel végigpásztázom tájat,
Út végét keresem… jó, hogy várat.
Vecsés, 2012. szeptember 1. – Szabadka, 2018. március 7. - Kustra Ferenc – A verset és a haiku csokrot én írtam, a 3 soros-zárttükrős –t, meg a sedoka -t, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Butaság hinni...”
