A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Nem gyűrt a lepedőm!
A magány egyedül, még a lepedőt sem gyűri össze,
És csak csendesen ül az ágy szélén, szinte lekötözve…
Elűzni magányod,
Gyűretlen lepedőd gyűrni…
Régen várt óhajom.
*
A gyűrtelen lepedő meg jól tudjuk semmire nem jó,
Aztán meg az ágy szélén ülő magány, rossz tanácsadó!
Magányod örökre életedből kizárom, világgá űzöm!
Veled akarom...! Szép, simára vasalt lepedőd összegyűröm…
Magányod örökre életedből kizárom, világgá űzöm!
*
Vágyok pedig nagyon, hogy itt legyél már, hogy elérjelek, kézközelben,
És veled semmisüljek meg a kéjes, méltóságos lehetetlenben…
Akaratom, vágyam...
Veled lenni és megélni,
A még ismeretlent.
*
Annyira hiányzol, mint faliórának a sétáló,
Veled lennék már, Te szeretetteljesen kéjfokozó!
Hiányod emészti testem, vágylak, mint száraz föld az esőcseppet!
Szeretném már élvezni tested melegét, felturbózott kéjedet!
Hiányod emészti testem, vágylak, mint száraz föld az esőcseppet!
*
Ami késik, persze nem biztos, hogy múlik is, hát vagyis,
Előbb-utóbb kézközelben leszel, és elkaplak, csakis.
Karjaidban lenni,
Egybeolvadni teveled,
Az egyetlen vágyam.
*
Le foglak lökni a szépen vasalt, unatkozó lepedőmre,
És nagyon bele fogok merülni... nagyon régen várt kéjedbe.
Frissen vasalt lepedőd gyűrött lesz, ha testközelben veled leszek!
Izzadt tested nedvében lubickolok, és minden percet élvezek!
Frissen vasalt lepedőd gyűrött lesz, ha testközelben veled leszek!
*
Szádat, nem fogom kímélni, nyálas csók lesz ott csók hátán,
És először nézni fogom, milyen jól fekszik… a hátán…
Ajkunk egybeforrva,
Nyeljük egymás csorgó nyálát.
Testem nézed vággyal.
*
Aztán jönnek a testi-szerelem variációk tömegesen,
Izzadt leszel, pihegni fogsz, de azt nekem, nagyon élvezetesen.
Szédületes szerelmi játékban kezdünk s helyzetünk élvezzük.
A szerelem minden fortélyát-kunsztját és csínját kiélvezzük.
Szédületes szerelmi játékban kezdünk s helyzetünk élvezzük.
*
Kicsiholom belőled, a szerelem legutolsó szikráját is,
A baj, csak annyi, hogy ezt nagyon is szeretném, de most, inkább máris.
Ha tegnap lett volna,
Belehalni szerelmedbe,
Az is késő lenne.
*
A kéjes nyögéseid, majd, beterítik a szoba légterét,
Nyitott ablaknál, meg az udvari kutya hegyezi a fülét!
Szerelmünk tüze heves, sóhajom rekedtes, beléd veszek...
Légben rebben sikolyom hangja, felfigyelnek ránk az ebek.
Szerelmünk tüze heves, sóhajom rekedtes, beléd veszek...
*
Én szobában, bent élvezem, amit hallatsz, mutatsz, érzékeltetsz,
Férfiember, enélkül nem férfi. Közben velem beszélgethetsz!
Arcom ragyog, szemem
Homály lepi. Szám szól: Kérlek!
Most, most, ölelj, szeress!
*
Mondhatod, hogy mit és hogyan, kívánságod nekem felsőbb parancs!
Rögtön úgy is lesz, úgy csinálom, nekem ez már szinte hadparancs!
Élvezni akarom tested, lelked és a teljes lényed!
Bennem, velem váljon valóra minden epekedésed...
Élvezni akarom tested, lelked és a teljes lényed!
*
Várom, hogy gyere már, mert orgazmusod nekem az egy éltető erő...
Ha nekem élvezel, akkor az szinte olyan, mint mesés varázserő!
Itt vagyok, elmédben...
Te is bennem élsz örökre...
Éljük meg vágyaink...
*
Bánatosan, felajzva nézem a szépségesen vasalt lepedőt,
Ugyan, most hol lehetsz? Tőlem nem, de akkor kitől kaptál kimenőt?
Vecsés, 2018. július 22. – Szabadka, 2018. július 23. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –kat ás a 3 soros-zárttükrős –öket, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Most, most, ölelj, szeress!”
