A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Belebolondulok…
Meditálás versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban…
Az élet-szakadék szélén bánatosan rostokolok,
Nem tudom mi lesz… mások lelöknek, vagy majd én leugrok?
Lelkem sikolyát én folyton hallom… belebolondulok.
Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén,
Nem tudom sors szerint mi lesz a végén,
Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén.
Vajon hogyan lehet, hogy még itt fent vagyok?
Őr-angyalom van, nem is egyedül vagyok?
Nem tudom, hogy merjek-e lenézni, mert szédülök,
A lemenő bíborszínű napban a meredélynél ülök,
Nem tudom, hogy merjek-e lenézni, mert szédülök.
Fürkészem a sötétülő tájat, emlékek közt matatok,
Nem lenne baj, ha a sors szerint, masszívan itt fent ragadok…
A remény nagyon él bennem, de nekem nem szokott valóra válni,
Itt meg ez a nagy mélység és szédülés okán mindjárt kezdek hányni.
Kutakodok a múltamban, de bennem van, hogy örökre elveszhetek,
Felhőtlen az ég, naplementében még talán napfényfürdőt vehetek,
Kutakodok a múltamban, de bennem van, hogy örökre elveszhetek,
Vecsés, 2018. január 3. – Kustra Ferenc – A 3 soros-zárttükrős versszakot úgy kell olvasni, hogy először az 1 -s és a 2 –es sort, utána meg a 2. és a 3. sort, egyben.
