A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Tavasz, megérkezik…
Már jégcsap sor, nem zenél az ágon,
Nincs már ereszen és sehol máson.
Pocsolyákban, már hullámzik a víz.
Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz.
(sedoka)
Hó nincs, jég sehol,
A nyári út még sáros,
Tavasz jötte nem kétes.
A hó elolvadt,
Tócsák sora az utcán,
Nap fénye felszárítja.
*
Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak,
De legalább, többet áldoznak a tanulásnak…
Tél ereje már elfogyott, letörte a tavasz,
Pedig kemény volt az a hideg, nem volt ő mamlasz.
A télnek vége,
Elfújta tavasz szele,
Már szánkózni sem lehet.
Gyereknek jó volt,
De most már tanulni kell.
Telet űzte Benedek.
*
Ólmos színben volt, borongós hófelhők már mind elmentek,
A terebélyes ködfoltokban jó kísérőre leltek.
Vége a hidegnek, a meleg, sűrű hullámokban támad,
A fészeképítő kismadár is vidám nótára fakad!
Nem borús az ég,
Ború derűre fordult,
Csivitel a sok veréb.
Elő bújt a Nap,
Sugara földet langyít,
Madár sereg dalolgat.
*
Kismadarak, már a fákon és az eresz alatt,
Lakást építene és jó, ha tavalyi maradt...
Bízzunk, hátha az embere szíve is tele van az, megújhodással,
És mint a természet, tud is élni a felemelő tavaszvárással.
Csodás e tavasz,
Szív dobban, táncra perdül,
Fecskepár fészket készít.
Mily csodás érzés,
Szívben szeretet gerjed,
Boldogok az emberek.
*
Szellő már futkorássz, vidáman bújócskázik,
Lombok és a bokrok között csak, elbóklászik,
Levelek közt zenél, új dallamokat játszik.
Rakoncátlan szél
Ágat, lombot nem kímél,
Őket fújja, úgy dalol.
Dala szépen szól,
Szívbe mászó, biztató,
Remény a szebb jövőbe.
*
A rügyek, olyan hirtelen kivirulnak,
A virágok is szépen, gyorsan kinyílnak.
Természet élete meglódul, beindul,
A teljes újulás, oly’ gyorsan elindul.
Vecsés, 2016. május 24. – Szabadka, 2018. március 1. –Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a sedoka –t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ,,Itt a tavasz’’
