A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Tavaszpirkadás…
Vágyjuk a rügyfakadást…
Kicsit még kéreti magát a természet éje,
Pedig látja már, hogy vége, itt a tavasz fénye.
*
A fenyő deres,
A táj jeges és havas
A táj, szép téli.
Nem havas már a határ
Vígan dalol kismadár.
*
Havas fenyőfák
Tetején, áttör holdfény.
Sötétség mélyebb.
Langy szél suhan határon,
Fészek készül az ágon.
*
Ellopott napfény,
Nem elég a hidegben.
Bősz ónos eső.
Jó idő hirdet tavaszt,
Napsugár rügyet fakaszt.
*
Maradna még a lelkem, mert neki itt lenni a kéj,
A hóviharokkal súgatja nekünk… lelkem ne félj.
*
Csönd, fehér tájon
Csak áll, hóbuckák között.
Megfagyott kertek.
Életre kel a mező,
Zöldül már minden vessző.
*
Mindent beborít
A hófehér tisztaság.
Lépésre ropog.
Üres padok megtelnek
Új szerelmek születnek.
*
Hópelyhekben vágy,
Távol, meleg igézet.
Megfagyott avar.
Megérkeztek a fecskék,
Gyomorba meg a lepkék.
*
A tavaszlány azonban látszik, bóklászva közeleg,
Aztán ideér és letelepszik, mint a fergeteg.
*
A virágillat
Lebbenve táncol, légben.
Esőszag is van.
Szívembe a tavasz vet
Észveszejtő szerelmet.
*
Szellő súgja meg,
Szelek, új időt hoznak…
Még nincs strandidő!
Folyton akaratlanul
Esek áldozatául.
*
Szélkakas kiált,
Reggeli meleg szélben…
Elberzenkedik...
Akkor sem szánom-bánom,
Csábos érzést imádom.
Vecsés, 2016. november 22. – Szabadka, 2018. február 18.- Kustra Ferenc – a verset és a haikukat, (Baso féle stílusban) én írtam. A tankák versét, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
A versrész címe:”Szívembe a tavasz...”
