A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Az élet… van
Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel,
Mint völgyben... araszoló vize törött kövecskékkel,
Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel.
A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek,
Ördögök... álca-festett őrhajókkal őrizgetnek…
A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek,
A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak,
Hajnal szépségei virradó látomásból bukkannak…
A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak.
Ránk dőlhet egy szép tavasz, vagy jégbe taposhat a tomboló tél,
Izzadhatunk nyáron, az avarhullás csakis túlélést remél…
Ránk dőlhet egy szép tavasz, vagy jégbe taposhat a tomboló tél...
Vajon, lesz itt még aratás? Dolgozunk és majd lesz jövő?
Nagyokat mondani oly’ könnyű és nagyon előkelő…
Vajon, lesz itt még aratás? Dolgozunk és majd lesz jövő?
A kor, idővel előre haladt állapotban lesz,
Öregen, már hiába, pedig… a fene majd' megesz…
A kor, idővel előre haladt állapotban lesz.
Nekem biz' már, gyerekkoromban megmondták a régi-jó öregek,
Meglátod, az öregség bajjal jár… már elveszettek a remények.
Nekem biz' már, gyerekkoromban megmondták a régi-jó öregek.
Lét, olyan amilyen!
Mindenért, csak küzdeni kell,
Legyen végül is jó…
Vecsés, 2018. február 15. - Kustra Ferenc – Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban.
Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben. + A HIAfo- ban! (Fordított HIAQ!)
