A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
A lét köd-takaróban…(?)
Versben és európai stílusú tankában meditált a szerzőpáros…
Köd most, teljesen eltakarja a napot,
Eltakar sok napsütötte gondolatot…
*
Most, itt mi látszik?
Talán, hogy halál játszik…
Tűnj a nap elől.
Sűrű köd, szép hajnalon,
Beborít, mint fájdalom.
*
Nap szól, eressz már,
Nélkülem kihal… határ.
De köd, csak játszik!
Csalfa vágy testen zenél,
Sötétségből épp megél.
*
Köd, elbujtattál, így keressél!
Ha, nem találsz meg, ne nevessél!
*
Napot nézzük. Nincs!
Köd, nem kell! Nap meg, nagy kincs.
Vetési varjú…
Lebeg a feketeség,
Halkulnak régi mesék.
*
Köd! Ereszd már fényt,
Ne játszd halált, a keményt.
Lesz még virradat.
Nem kell más, csak mi rég volt,
Emlék, fényes reményfolt.
*
Legkésőbb tavasszal előjön a sok jó gondolat,
Gyakorlati ötlet, majd teletölti a markokat.
Akkor majd, köd nélkül várjuk a napfényes napokat.
Vecsés, 2014. november 7. – Mórahalom,…2017. december 20.……………………… - Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, Tankának a verset, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla. A versrész címe:”Reményfolt”
