A Ferenc Kustra felhasználó összes verse >>>
Hóból van a takaró…
Tankában írta a szerzőpáros…
Szélvihar kereng,
Kopasz, havas rét felett!
Kezdő hóesés.
Dideregnek az őzek,
Kölykök lassan felnőnek.
*
Fehér szakállát
Felöltötte az idő.
Hógolyó repül.
Vidám a gyerekzsivaj,
Kabátban nincs semmi baj.
*
Naplemente, szép
Bíbort fest, hótakarón.
Halk az esti csend.
Éhség dúl nyúlgyerekben,
Nincs saláta kertekben.
*
Pihe-puha hó
Kis kristálya, csak hullik.
Vastag takaró!
Nehéz az abrakolás,
Nincsen búza, semmi más.
*
Est ideoson,
Hópelyhek meg lebegnek.
Hideg a szélcsend.
Tehén bőg istállóban,
Nem tudja, borja hol van.
*
Szűz fehér paplan
Mivel takarózik táj.
Újabb hóesés.
Tó vize befagyott már,
Kacsa csúszkál, tavaszt vár.
*
Téli fénytörés,
Lankás hegy oldalában.
Hófelhős pehely.
Kutyáknak csont is kéne,
Nem maradt más a télre.
*
Vakító a hó,
Akácerdőn, hósapka!
Ágon, jégcsapok.
Nincs ott sem madárfészek,
Fák is tavaszt remélnek.
*
Ködös reggelen,
Nincsen semmi csillogás.
Matt a hó-fény is.
Elveszik a szépsége,
Nem kopik binkó vége.
*
Eloszló homály,
Nap felszárítja ködöt.
Hótakaró szűz!
Szamár szánkót húz, serény,
Kisgyermeknek nagy remény.
*
Szél, süvítve fúj,
Hópihék, csak táncolnak.
Körbe, takaró…
Alatta pihen a föld,
Tavasszal lesz elég zöld.
*
Szép hófehérség,
Olyan, mint egy takaró.
Zengő jégcsapok.
Hallik szeretet hangja,
Örül mind, ki adhatja.
Vecsés, 2017, július 28. – Mórahalom, 2017. augusztus 5. - Kustra Ferenc – A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Téli szeretet”
